Az az isteni zsíros kenyér!

2008 január 2. | Szerző: Veracat |

 Ehhez először is kell pecsenyezsír. Ami, ugye, nem mindegy hogyan, s miből készül. Nagyanyám csak ritkán használt olajat, legtöbbször ugyanazt a zsírt használta fel újra és újra. Aztán a legfinomabb sűrű zaftos részét mindig beletöltötte egy kis zománcozott láboskába, épp csak akkorába mint egy nagyobb kávéscsésze, majd elhelyezte a mosogató alatt hogy jól megfagyjon. Innen kanalazgattam ki délutánonként és kentem jó vastaghéjú, puha foszlós kenyérre és ettem hozzá finom zöldhagymát. Imádtam az apró belesült kis húscafatokat, a kicsit savanykás kicsit kocsonyás pecsenyerészét.

Ezért is aztán mikor egyszercsak szembetaláltam magam azzal hogy épp kacsamellet sütök megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy ennek bizony finom zsírja leszen. Ez így is történt, mivel a konyhában nem fűtök, egy-két nappal az első adag megsütése után jó kétujjnyi vastag dermedt zsírréteg képződött kedvenc mélyfalú tepsimben. Aztán, karácsony 2dik napján újrafelhasználtam, ugyancsak finom kacsa s liba sütéséhez. Majd miután kicsit meghűlt, de még dermedés előtt leszűrtem és befőttes üvegbe töltöttem, az ablakba állítottam dermedni.

Első kísérlet gyanánt rozskenyérre kentem jó vastagon, kis hideg kacsamellét szeleteltem rá, arra került a cikkekre vágott sóval kicsit leveteresztett hagyma, majd pirospaprika és só. Hmmmmmm! Egyszerűen issssssteni :)))

Majd miután a husi elfogyott, jöhettek a különféle zöldségek. Ugyancsak szeletelt kenyér szolgált alapul, erre karikáztam póréhagymát, egy-egy szelet paradicsomot, kis vegetát, sót és bazsalikomot szórtam.

Aztán a nyálcsorgató ínyenc fajta, mikor a kacsa vagy libamájat lesütjük, de nem vesszük ki a zsírból, hanem hagyjuk megdermedni. Majd hidegen szeleteljük, alá kenünk kicsit a zsírból, tetejére pedig apróra cikkezett lilahagymát hintünk és pirospaprikával sóval ízesítjük.

Végül az utolsó, melegített verzió, amikor pirítósra kentem rá, épp csak megolvadt rajt, a kis darabkák étvágygerjesztően korcsolyáztak, előtte a kenyeret megfokhagymáztam ahogy kell, majd a tetejére is szórtam kis pépet  végül friss petrezselyem zölddel és csípős zöldpaprikával ízesítettem.

Az ember hajlamos arra, hogy elfelejtse régi idők jó kis receptjeit, mikor még semmi nem volt ilyen bonyolult és a legegyszerűbb dolgokból alkottunk nagyon finomat.

Jó étvágyat!!