Finnország – avagy a tejjel készült halászlé hazája

2007 szeptember 30. | Szerző: Veracat |

 Világbeli kalandozásaim során a leghosszabb időt, mintegy másfél évet Finnországban, Helsinkiben töltöttem.

Mivel mióta az eszemet tudom imádom a különleges ételeket, mindenhol nagy lelkesedéssel vetettem bele magam a gasztronómiai élvezetekbe. Akkoriban épp férjnél voltam, ezért anyósom az, akinek a konyhájába néha bekukkanthattam. Nos, el kell áruljam nektek, a finneknek nincs különösebb gasztromúltja. A legtöbben sajnos odáig süllyedtek, hogy az áruházakban kapható sztaniolba csomagolt félkész ételeket berakják a mikróba és tányérra rakják, majd befalják. Mondanom sem kell, ex-férjem és sógorom számára igazi happy heaven volt mikor közéjük csöppentem. Felmutattam nekik az összes hagyományos magyar ételt, ők pedig gyomrukat simogatva élvezték. Anyósom viszont még a karácsonyi töltött káposztámra is csak fintorgott.

Azért, sikerült kint is tanulnom érdekes recepteket, megosztok belőlük egy-kettőt.

Az egyetlen igazi ételt karácsonykor csinálják, a sült sonkát mustáros kéregben. Ez úgy néz ki, hogy veszünk egy szép nagy darab kötözött sonkát, plusz egy sütőzacskót. Ez olyan nylon szerű anyagból van, amit be lehet rakni a sütőbe és nem olvad szét. Na, ebbe helyezzük a megkötözött sonkát, nagyon fontos, hogy ne szedjük szét, különben sütés közben szétesik. Majd megvárjuk, míg a zsirja kisül. Kb egy óra, közepes lángon. Aztán kivesszük és lehűtjük ( mondjuk ez a -30 fokos finn télben nem nehéz ) Lehántjuk róla a hálót, majd szépen bekenjük mustárral, zsemlemorzsával megszórjuk vastagon. Aztán visszatoljuk a sütőbe, kb 20 percre, hogy a kéreg rásüljön. Végül megint kihűtjük, ha nem sikerült elég vastagra a kérge akkor megismételhetjük  mégegyszer, csak még rövidebb időre  a sütőben hagyva. Végül teljesen kihűtjük és kockára vágott savanyított uborkával, sárgarépával kőrítve tálaljuk.

Aztán, ahogy iskolába kezdtem járni, nyelvet tanulni, sokféle nációval találkoztam. Pl a thai lánnyal, akit interneten “vett” a férje és hozatott ide. A török pasival, aki férjnek érkezett, mert ott az a divat, hogy minél különlegesebb a házastárs annál menőbbek vagyunk. Aztán, természetesen rengeteg orosz nővel is összehozott a sors, ők tetszettek a legjobban. Mindig a legújabb divat szerint öltöztek, gyönyörűen kisminkelve jöttek még suliba is, és sugárzott belőlük a fennsőbbrendűség, mégis kedvesen szóltak az emberhez. Nagyon kevesen közülük beszéltek angolul, ezért az elején fura volt a kommunkiáció, de azon mindig nagyon csodálkoztak, miért megy nekem a finn ilyen gyorsan. Végül megértették, hogy mert közös tőről származik a magyarral és gyakorlatilag nyelvtanilag ugyanúgy épül fel. Nos, a suli végén úgy döntöttünk, megérdemlünk egy jó kis bulit, mindenki összedobta, amije van, és megtartottuk a tanteremben a mi kis évzárónkat. A legkülönfélébb ételekbe kóstolhattam bele, mégis, ami nagyon megragadott, az Orosz rizssaláta volt. Nagyon könnyen elkészíthető, és sokféle variációban.

Orosz rizssaláta (sonkás, tonhalas, zöldséges)

Hozzávalók: salátánként egy csomag konyhakész rizs (kb 125g), egy tál saját készítésű majonéz, egy tonhal konzerv, 20 dkg sonka, zöldségek: californiai paprika, uborka, paradicsom, póréhagyma, sárgarépa, fokhagyma

Megfőzünk 3 tasak rizst, mindegyiket külön tálba helyezzük. Amíg hűl felkockázzuk a zöldségeket, lecsöpögtetjük a tonhalat, csíkokra vágjuk a sonkát. Elkészítjük a majonézt, majd azt is 3felé elosztjuk, a rizzsel bekeverjük. Majd az egyikbe a tonhalat keverjük, a másikba a csíkokra vágott sonkát. Mindegyikbe belekverjük a kockára vágott zöldségeket. Végül bazsalikommal, oreganoval, kakukkfűvel, borssal, vegetával ízesítjük. Úgy tálaljuk, hogy egy tányérra mind a 3féléből teszünk, mégpedig azon a módon, hogy egy csészébe belerakjuk, kicsit megnyomkodjuk, majd a tányérra borítjuk. Így 3 kis halmot kapunk, tetejüket paradicsom és uborka szeletekkel díszítjük.

Végül, jöjjön az a leves, amit mikor először láttam a gyomrom összeugrott, a beleim pedig tekeregni kezdtek kétségbeesésükben. Képtelen voltam egy tányérnyit megenni belőle, de, mint igazi ínyenc, megkóstoltam. Brrrrrrrr! Viszont, hátha, van akit épp ez a különcség izgat a receptben. Vagyis, jöjjön aminek jönnie kell:

Finn halleves

Hozzávalók: 2-3 szelet halfilé, pár szem krumpli, kapor, tej v tejszín, két evőkanál liszt, húsleves kocka 

A húsleveskockát vízben feloldjuk, hozzátesszük a kockára vágott krumplit, a kaprot majd felforraljuk, utána beletesszük a darabokra vágott halfilét, a tejet v tejszínt, végül összeforraljuk, a végén nagyon világos rántással kicsit besűrítjük.

Be kell vallanom, ezt a receptet még soha nem készítettem el, a leírás anyósomtól származik, de akinek kedve van kísérletezni hajrá!

Nagyjából ezek voltak a legérdekesebb receptek, ott már akkoriban nagy divatja volt még a thai és a kínai kajának, ill pénzszűkében lévén sokszor olyan “annyit ehetsz amennyit bírsz” helyeken kajáltunk. Ott tanultam meg pálcikával enni, amit azóta sem felejtettem el, itthon ha kínait vagy sushit eszem, akkor mindig csak azzal.

Jó étvágyat és jó kísérletezést! avagy Hüvää ruokahaloa!